Olaszországban nem divat a szörp. Itt kezdődik.

Van egy Fabbri nevű cég, amelyik azért próbálkozik, de itt ha valaki szörpöt vesz, az se vízzel/szódával keveri össze és felhajtja, hanem komplikáltabb italok (koktélok), esetleg ételek elkészítéséhez használja fel. Egy olasznak fogalma nincs, hogy milyen egy jó málna- vagy bodzaszörp.

Hogy ennek oka vagy következménye-e, hogy jó minőségű, valódi gyümölcsből készült szörpöt nem is lehet kapni, az tyúk-tojás probléma. Tény mindenesetre, hogy az olasz sznobizmus elég kevés fajta italterméket hagy szóhoz jutni a boron és az ásványvizen kívül. Itt egyszerűen nem isznak mást. Gyümölcslevet 2 év alatt egyszer sem láttam olaszoknál főétkezéshez felszolgálni (max. narancslé reggelihez), tea azért van, de a kínálat az otthonihoz képest siralmas, és amint mondtam, szörpöt sem isznak. Esetleg még a kóla-fanta-sprite kategória üdítőitalait fogyasztják néha, bár sima étkezésekhez ezeket is csak elvétve, inkább partikon, stb. Bor van meg víz, de ezek is csak szigorúan külön-külön, sosem fröccsnek. Egy igazi olasz nem pancsol.

Hát én viszont magyar vagyok, és még a hazám átlagához képest is előszeretettel pancsolok. Ehhez kiváló terepet biztosítanak otthon a mindenféle levek és szörpök (Szobi! Piroska!), itt kinn meg próbálom kihúzni azzal a pár szörppel, ami van. Egyik szörpnek sincs távolról sem köze semmi természeteshez, és gyümölcsízben jobbára csak a képen látható narancs kapható, meg általában "amarena", azaz meggy, esetleg valami, ami úgy általában egzotikus. A jellemzőbb szörp-ízek: kókusz, mandula, menta, "orzata" (nem is akarom tudni). De pl. egy ilyen narancsszörp teaízesítésre is kiválóan alkalmas, ha az ember megunja a mézet, ugyanis citromsav-tartalma megakadályozza az undorító csersav-képződést, viszont forró vízbe keverve sem keseredik meg a sima citromlével szemben.

Namost én annyit ízesítettem a teáimat a képen látható narancsszörppel, hogy az, amit az szintén jól látszik a képen, majdnem teljesen elfogyott (természetesen a teáimat otthonról exportálom, mert változatosságra vágyom, és itt csak 2-3 fajta van). Besétálok ma reggel szépen a közértbe, keresem a szörpöket. Egy olasz közértben mindent a lehető legvalószínűtlenebb csoportosításban dugnak el, de kb. 5 perc után meglettek a szörpök. Volt: 5 üveg mentás, 2 üveg manulás és 1 üveg kólás. Gondoltam, jobb lesz, ha egy eladóhoz fordulok most már.

Az eladónéninek nagyon nagy haja és nagyon piros rúzsa volt, és elmondta, hogy már csak azok a szörpjeik vannak, amik kinn vannak a polcon. Megdöbbenten kérdeztem, hogy gyümölcsízek miért nincsenek. Hát erre ő elmagyarázta, hogy annak most már véget ért a szezonja, úgyhogy gyümölcsízű szörp legközelebb nyáron lesz. Én megköszöntem a felvilágosítást, és elbúcsúztam a nénitől, külön a hajától és a rúzsától is.

Hát akkor addig vagy megpróbálom beosztani ezt a maradék egy ujjnyi olasz jaffámat, vagy karácsonykor otthonról exportálok ki Szobit, természetesen bőröndben, kockáztatva, hogy mindenem összeragad, mert ugye a fedélzetre nem szabad folyadékot felvinni.

Éljen.